A tavaly nyáron távozott Nagy Árpád református lelkész helyére nemrégiben új lelkipásztort választott az izsáki gyülekezet. Az egyház rendje szerint, pályázatot írtak ki a megüresedett hely betöltésére. Többen is pályáztak, közülük végül Pethő Dénesre esett a presbiterek választása, akit egy bemutatkozó beszélgetésre kértem Izsákra érkezése alkalmából.
– Felmenőim között több lelkész is volt – kezdte a beszélgetést Pethő Dénes – mások mellett az apai nagyapám is, aki négy évtizeden át szolgált Tuzséron. Én 1973-ban Kisvárdán születtem. A nagypapa szolgálatát sajnos személyes tapasztalás útján nem ismerhettem, mivel korán lebetegedett, s emiatt fel kellett adnia lelkészi tevékenységét. Édesapám nem egyházi szolgálatban dolgozott, gépészmérnök volt. Kezdetben én sem lelkésznek készültem, inkább a fogorvosi pálya felé tekintgettem. A debreceni református gimnáziumban tanultam, s annak kollégiumban laktam. Győri József volt a kollégium igazgatója, aki egyébként az iskolában is tanított, s aki nagy hatással volt rám. Egyfajta példaként tekintettem szolgálatára, teljes működésére. Érettségi után ebben a kollégiumban lettem az ő keze alatt nevelőtanár, valamint karbantartó. Változatos időszaka volt ez az életemnek, hiszen a kollégiumi munka mellett segélyeket vittünk Romániába, Ukrajnába, az ottani magyaroknak, majd szűk egy évet még Németországban is töltöttem, egy bielefeldi öregotthonban segítettem. Komoly tapasztalatokat adott ez az időszak a jó ügyek szolgálatáról, meg arról, hogy a testi, fizikai segítség mellé nagyon kell a lelki támasz is.
– Gondolom, mindezek külön-külön és együtt is hozzájárultak ahhoz, hogy később a lelkészi szolgálatot választotta.
– Igen, végül 20 évesen mentem a teológiára. 1999-ben tettem le az első, 2000-ben a második lelkészi vizsgát. Az első szolgálati helyem egy rövid időre Tuzsér lett, majd 2001 májusában Igricibe kerültem. Húsz év ottani szolgálat után jöttünk most Izsákra. Igrici egy Miskolctól 27 kilométerre délre fekvő község, ahol előttem már 15 éve nem volt állandó lelkész.
– Akkor gondolom, volt mit tenni a hitélet fellendítéséért.
– Teljesen jól gondolja, gyakorlatilag a nulláról kellett indulni, de 2002 és 2006 között sikerült egy felívelő időszakot megélni, ahogy később sajnos némi visszaesést is. 2013-tól aztán további négy szomszédos kisebb település ellátását is megkaptam. Az említett visszaesés ellenére, most amikor eljöttünk Izsákra 30 óvodás és 70 iskolás hittanosunk volt.
– Ez egy jó alap az utódjának, hiszen gyerekek nélkül aligha építhető tovább egy gyülekezet.
– Igen, az alapoktól induló építkezésben hiszek, már csak a szerzett tapasztalataim okán is.
– Izsákra két hete érkeztek, mik az első benyomásaik?
-Azért érdekes a kérdés ilyen rövid idő után is, mert általában az első élmények – legyenek azok
pozitívak, vagy negatívak- meghatározók lehetnek hosszabb távon is.
– Nemcsak az egyházközségben, hanem mindenütt, a városházán, az okmányirodában, az iskolában nagy segítőkészséggel találkoztunk ügyeink intézése során. Dr. Bozóky Imre alpolgármester úr is barátsággal fogadott. Ezek nagyon megnyugtatók és biztatók a jövőt illetően.
– Nem egyedül, hanem családjával érkezett.
– Igen, feleségemmel és három fiunkkal, Botonddal, Dénessel, Bencével. 11, 6 és 3 évesek. A feleségem tanítónő és végzett hitoktató. Az iskolában máris kapott napközis tanítói állást, aminek nagyon örülünk.
– Milyen tervei vannak az egyházközségi munkában?
– Elődöm, Nagy Árpád, húsz év után távozott, s természetes, hogy hiányzik híveinek. Inkább a helyére, s nem a helyébe lépve tovább viszem mindazt, amit nála megszoktak a gyülekezet tagjai. A bibliaórákat, az istentiszteleteket, a fogadóórákat a korábbi rendnek megfelelően folytatjuk, s majd a későbbiekben meglátom, hogy milyen egyéb alkalmakat, kezdeményezéseket tegyünk még. Szeretettel és nyitottsággal érkeztünk Izsákra! Bízunk benne, hogy az izsákiak hosszú távon is befogadnak bennünket. Nemcsak az egyházközség tagjai, hanem minden izsáki, hiszen a város rendezvényein, alkalmain lesz módunk a találkozásra, ismerkedésre másokkal is. Úgy gondolom, jelen kell lennünk a város közösségének életében, s igyekszünk valóban jelen is lenni.
– Az udvaron láttam egy szép veterán Volkswagen „bogarat”. Szereti a régi autókat?
– Igen, sőt bütykölöm, javítgatom is őket. Egyébként két „bogaram” van. Egy félig kész állapotú még Igriciben várja, hogy elhozzam. Az itt látható kissé kalandos úton bár, de megérkezett. Félúton ugyanis tengelytörést szenvedett, de már javítom. Úgy általában szeretem a régi műszaki dolgokat, ezért több régi rádióm, s ugyancsak régi utcai és beltéri lámpáim is vannak. Szabadidőmben szívesen javítgatom, restaurálom ezeket. De a kertészkedés, szőlészkedés sem áll tőlem távol. Igriciből saját termelésű bort is hoztam magammal. Beszélgetésünk nyomán egy kedves, közvetlen embert ismerhettem meg Pethő Dénes személyében, akinek nemcsak szavai, hanem minden gesztusa azt erősíti, hogy valóban őszinte szeretettel és nyitottsággal érkezett az izsákiak szolgálatára.
Tetézi Lajos