A XVII. és XVIII. században sok betyár élt hazánkban. Ilyen volt Sobri Jóska, Rózsa Sándor, Zöld Marci, Savanyú Jóska, Bogár Imre és mások. Ezek szegény legények voltak, sokat nyomorogtak, és így betyárnak adták a fejüket. Tetteikről sokat beszéltek, amerre csak megfordultak, Bogár Imrét, a bócsai betyárt Izsákon is jól ismerték.
Izsákon az egykori Rankasz tanya, ezt megelőzően a Némedi tanya tulajdonosa Gáspár István jómódú gazda volt.
Bogár Imrének, a híres alföldi betyárnak ez a tanya volt a menedékhelye. Az idős emberek elbeszélése szerint a tanya bokros és fás volt, s virágos az udvara. Gáspár István kisebbik lánya Bogár Imrének volt a kedvese, az idősebbik lányának Ottiliának, az állami méntelepről katona udvarolt. Nóta is van róla:
Gáspárék tanyája körül fás,/ Körül az alja rózsafás,/ Csődörös káplár sétál alatta,/ Ráhullik a rózsa harmata.
A szobában mindig rend és tisztaság volt. A lakás mindig homokkal volt felszórva. Az asztal alatt volt a lejáró a pincébe.
Bogár Imre és társai gyakran megfordultak ebben a tanyában. A betyárok szerzeményeit Gáspár István szívesen vásárolta meg, vagyis a betyárok orgazdája volt. Ezt tudták Izsákon róla sokan. A pandúrok is időnként arrafelé néztek.
Nehéz volt a tanyába bejutni. A tanyát három hatalmas komondor őrizte. Az udvaron gémeskút állt. Nappal, ha az ostorfa fel volt engedve, ez jel volt a betyároknak, hogy szabad az út a tanyába, nincs veszély, de ha a vödör merítve volt, a betyárok messze elkerülték a tanyát.
betyárok sokszor ott töltötték az éjszakát a tanyában. Ilyenkor ha a közrend őrei arra portyáztak, és a tanya felé közeledtek, a kutyák hatalmas ugatásba kezdtek. Ekkor Gáspárné lápával a kezében ment ki az udvarba, a kutyákat kergetve egyre csak azt mondogatta jó hangosan: -“Erre, erre vitéz urak!” – ez ismét jel volt a betyároknak, akik ezalatt úgy eltűntek a tanyáról, mint a kámfor.
Gyűjtötte: Kovács Gyula, elmondta: Izsák Imre 1975.