1. A nemzeti érték megnevezése
MÁTYÁSI JÓZSEF KÖLTŐ MUNKÁSSÁGA
2. A nemzeti érték szakterületi besorolása
KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG
3. A nemzeti érték fellehetőségének helye
IZSÁK
4. A helyi értéktárba vétel sorszáma, ideje: 1/1/2015
Mátyási József 1765. március 21-én született Izsákon, s 1849. január 15-én hunyt el Kecskeméten. Mátyási a magyar felvilágosodás irodalmának jeles képviselője, akinek munkássága hatással volt Csokonai (vele baráti kapcsolatot ápolt), Petőfi és Arany János költészetére is.
Apja, Mátyási Kovács János református lelkész, anyja Polgár Kotzog Julianna, akik Debrecenből érkeztek az izsáki reformátusok szolgálatára. Mátyási József felsőbb tanulmányait a kecskeméti református főgimnáziumban kezdte, majd Nagykőrösön folytatta, s Debrecenben a nagy hírű Református Kollégiumban fejezte be. Ügyvédi végzettséget szerzett, s Pesten praktizált. 1795-1800 között esküdt volt a Királyi Főítélőszéken. 1789-1794-ig gróf teleki József ugocsai főispán titkára volt. Majd ezt követően gróf Galánthai Fekete János lovas generális (az országgyűlés demokrata pártjának vezére) íródeákja (titkára) lett. A művelt főúr nagy művészetbarát volt, sőt maga is írogatott, s így Mátyási kérésére, szívesen támogatott ifjú tehetségeket, köztük Csokonai Vitéz Mihályt. A gróf ismertette meg Mátyási Józseffel a felvilágosodás eszméit, nála találkozott Voltaire, Montesqueu és Helvetius munkáival. Galánthay gróf 1803-as halála után Mátyási Pesten ügyvédkedett, majd 1806–ban visszatért Izsákra özvegy édesanyjához. Megnősült, feleségül vette Szabó Erzsébetet, akivel alig több mint két évet éltek együtt, mivel fiatal felesége elhunyt. 1813-ban édesanyját is elvesztette. Ezt követően még 11 évig élt Izsákon. Részt vett a helyi közéletben. Vélhetőleg neki is érdeme volt abban, hogy 1816-ban városi rangot kapott Izsák.
A szerettei elvesztése után következett magányos izsáki évei alatt a szülőváros „özvegy madári száraz ágnak tetszett és magából kikívánkoztató kietlenné változott” számára. 1824-ben Kecskemétre költözött. Diákkori élmények és rokoni szálak, valamint a nagyobb város bővebb kulturális kínálata vonzotta oda. Kecskemét tanácsa örömmel fogadta a szomszédváros híres szülöttét, s költői érdemeinek elismeréseként 1828. május 5-én kecskeméti polgári joggal tisztelték meg.
Mátyási Kecskeméten csendes visszavonultságban élt, szerény titkári nyugdíjából tartotta el magát. Lakása a mai Rákóczi úti bírósági épület helyén állt. Ügyvédi hívatását nem gyakorolta, s a közéletbe sem kapcsolódott be. 1849. január 15-én, 84 éves korában hunyt el. Végrendeletében vagyonának nagyobbik részét a kecskeméti református kollégiumra hagyta, ám nem feledkezett el a szülővárosról sem. Az izsáki református iskolára is hagyott pénzt, melyből végrendelkezése szerint tehetséges szegény gyermekek tanulását támogatták.
Mátyási József művei (megjelenésük sorrendjében):
Szeretetnek fundamentumán álló fiúi tiszteletnek oszlopa – Pozsony 1790
Semminél több valami – Pozsony 1793
Kis ítélet napja, vagyis Ketskemét városának tizedik júliusi égése – Pest 1794
Mátyási József verseinek folytatása. Második darab – Vác 1798
Vélekedés, mellyet a magyar nyelv iránt ország eleibe tétetett tudós kérdésre rövid és együgyű feleltül adott Mátyási József – Pest 1806
A barátság és annak mestersége – Pest 1821
Kéziratban mard munkái:
Kalászkaparék (1787 és 1831 között keletkezett, nyomtatásban meg nem jelent versek, melyekből néhány 1880-ban és 1931-ben megjelent)
Ötvenkét jó napról mulatságos egy óra, vagyis Frankfurti utazásom 1792-ik esztendőben (1927-ben jelent meg nyomtatásban)
Goldoni: A kavallér és dáma, vagy két egyforma lélek – fordítás, előadták Pesten 1794. július 9-én
Levelezése és egyéb iratai 1787-1833 (60 levél és 41 iratcsomó)
Mátyási munkái (248 lap)
Miért van háborúnk? – 1812 (23 lap)
Nyomtatatlan verseinek gyűjteménye 1799-1819 (355 lap)
Igazat mutató tükröcske az ó és új magyarokhoz. Izsák 1820. (14 lap)
Epithápia Concinnato (8 levél)