1. A nemzeti érték megnevezése
SZILY KÁLMÁN TERMÉSZETTUDÓS MUNKÁSSÁGA
2. A nemzeti érték szakterületi besorolása
KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG
3.A nemzeti érték fellehetőségének helye
IZSÁK
4. A helyi értéktárba vétel sorszáma, ideje: 1/5/2015
Szily Kálmán régi nemesi család leszármazottja Izsákon született 1838. június 29-én. Nagyapja Szily Ádám részt vett a jakobinus mozgalomban Laczkovics János barátja volt, és fogságot is szenvedett. Apja, Szily Ádám táblabíró volt, anyja Jeszenszky Karolina. Házasságukból 11 gyermek született. Szily Kálmán elemi és gimnáziumi tanulmányait (6. osztályig) magántanulóként végezte. A gimnázium két utolsó évfolyamát Pesten a piaristáknál járta ki. 1856-57-ben a József Ipartanodában, majd 1857-től a bécsi műegyetemen tanult. Az egyetemet 1860-ban végezte el. Hazatérve Sztoczek József tanársegédje lett az ipartanodában. 1869-ben a kísérleti természettan nyilvános rendes tanárává nevezték ki. Szily Kálmánt 1880-ban a Vasárnapi Újság mint “éles eszű, megnyerő modorú” tudóst jellemezte, aki “ékesen szóló, tapintatos, és maga úgy mint tudománya iránt rokonszenvet gerjeszteni képes tanár, kitűnő ismeretterjesztő és népszerűsítő; a mellett nem közönséges szervező tehetség, s végre minden izében magyar, és tántoríthatatlan hazafi”. Legkiemelkedőbb eredményei az 1860-as évtizedben a termodinamika kérdéskörébe tartoztak.1867-es akadémiai székfoglaló értekezésében a hőelmélet első és második alaptételének általános matematikai alakban való megfogalmazására vállalkozott. 1870 és 1889 között ő vezette a matematikai fizika és analitikai mechanika tanszéket. Miután a politechnikumot az 1871-72-es tanévtől Műegyetem néven egyetemi rangra emelték, az intézmény első rektora lett. 1868-ban választották a Természettudományi Társulat főtitkárává (majd 1880-ban elnökévé, ekkor létesítette a Természettudományi Könyvkiadót). E minőségében 1869-ben megindította a Természettudományi Közlönyt. A műszaki tudományos műnyelv és a műszaki irodalom fejlesztésének szükségességét felismerve érdeklődése a nyelvtudomány felé fordult. 1889-től 1905-ig a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára volt, 1889-ben megindította és 1905-ig szerkesztette az AkadémiaiÉrtesítőt. 1905-ben az Akadémia főkönyvtárnokává nevezték ki, és még abban az évben megalapította a Magyar Nyelvtudományi Társaságot, amelynek elnöke és folyóiratának, A Magyar Nyelvnek, a magyar nyelvújítás szótárának szerkesztője volt. Nyelvészeti munkásságáért 1914-ben az Akadémia nagyjutalmával tüntették ki 1894-ben tiszteletbeli bölcsészdoktor, 1917-ben tiszteletbeli műszaki doktor lett. 1924. július 24.-én hunyt el Budapesten.
Ismertebb művei:
A természettudományi műnyelvről – Budapest 1879
Magyar természettudósok száz évvel ezelőtt – Budapest 1888
Adalékok a magyar nyelv és irodalom történetéhez – Budapest 1898
Él-e a rovásírás a magyar nép között? – Budapest 1903